Anyukámék egy hétig kimenőztek. Végre, annyi, annyi év után szántak magukra, egy kis időt. Nagyon örülök ennek. Ma fognak hazajönni, és kiváncsi leszek hogy érzeték magukat. 10 éves öcsémet elvitték magukkal Bonyhádra a nagyszülőkhöz, onanna mentek tovább. Ebből következik, hogy kicsi családomon kívül csak nagyobb öcsém, és hugom maradt a nagy házban. Vasárnap reggel maraddtunk magunkra. Vasárnap délutánra úgy festett egy szimpla ebéd után a konyha, mint ahol bomba robbant. Kicsit olyan édes szabadság fííííling volt mindenkin:D. Szerdára meguntam...(tudom, túl sokáig bírtam, de kicsit reménykedtem hogy tesóim hamarabb megunják, hiú ábránd.)Szóval szerdán fogtuk magunkat Gergővel, és takaítottunk. Nem csak amit mi széthagytunk, sok egyéb már régi kosz volt, amit nem tudtam nézni... pl lemostam a spájzajtót. Rend lett. Tesóim megállapították, hogy wow, de mára megint minden kaotikus volt... Gergővel megitn megragadtuk a dolog végét, mégsem lehet anyáékat így várni...Elpakoltuk a helyére a tiszta edényeket, amiket kivittünk a mosogaógépből, csak elrakni még nem volt időnk. Egy két elölhagyott kaját... meg sok mindent... tiszta abrosz, előző már mosódik. Rend a pianínón, radiátoron, előszoba, söprés, és felmosás. Szép lett, fél órába került, de a mai húzós napba sajan már a saját lakás nem fért bele... Kicsit bánt. Jön ma tesóm párja, és ő tudom hogy a rendben érzi jól magát, és szerettem volna ha jól érzi magát kis lakásunkban, dehát még a tiszta ruhák is csak nagy gyorsan tudtak a helyükre kerülni.
Míg pakolásztam anyáéknál, rájöttem, hogy egy család csak akkor motiválható a rendre, ha rend veszi őket körül... ha szólok szépen, ha szólok csúnyán, ha motiválok így, vagy úgy, teljesen meddő harc. Szóval itt is a tedd meg amit te tudsz az egyetlen célravezető megoldás:D. Jól esett végülis, szép lett, és remélem anya örömmel fog így hazaérni. Amit még tapasztalatként leszűrtem, hogy a nagy ház, nagy meló lesz:D.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Gondolataitok: