Kedd- szervezés

Na ez egy kicsit rémálomnapom. Annyira megfoghatatlan számomra ez a feladat. Ki is csúszott a kezemből az irányítás. Reggeli rutinnal minden rendben ment még. Zónafeladatom az lett volna, hogy rendbetegyem fiacskám ruháit, amit nem végeztem el... remek kifogást találtam: NINCS IDŐM, mert amikor van, Olivér benn alszik... Ez valahol igaz, de én tudom magamról, ha nagyon meg akartam volna csinálni akkor megcsináltam volna... szóval a holnapi antihalogatós szerdára lesz bőven feladatom.
Némi szervezés mégis csak történt. Tele lett a naptárunk sok sok feladattal, de ez nem rajtam múlt. Drága férjemnek köszönhetem ismét ezt a nemes cselekedetet, pedig nem is tudta hogy ez a mai harci feladat.

Lakásunk hálószobája még mindig mumus... csak azért tűnik úgy, hogy rend van benne, mert a kanapé ápol és eltakar. Nagyon bánt ez a helyzet, de még nem állt össze a fejemben a logisztikai sorozat. Ezt tudom hogy ki kell várnom magamnál, mert akkor viszont elképesztő hatékonysággal tudom teljesíteni a saját tervemet. Nem sokáig húzhatom mostmár a feladatok elvégzését, de rémisztő... a sok ruha... kacat, papírok, holmik...hogy lehet ennyi cuccunk? Mi az amit kidobhatok, és nem fogunk helyette egy két hónap múlva újat venni?

Már látom hogy előkerülnek teljesen elfeledett tárgyak, amikhez hónapok óta nem nyúltam, és a logikus lépés az lenne ha megválnék tőle, de ez az esetek többségében nem sikerül. Pedig mostmár látom, hogy mekkora felszabadulás, amikor tényleg csak olyan dolgoknak kell helyet találni, mire szükség van. Akkor sem könnyű, de legalább átlátható. Komoly küzdelem előtt állok, de ha egyszer győzök, akkor újabb bilincs esik le rólam, amit eddig saját rendetlenségem tett rám. Meg kell tegyem mielőbb, mert jobban leszek tőle.....

Bejegyezte: Unknown dátum: 23:05