Még a csillagok is nekem kedveztek a mai napon.(Leszámítova hogy éjjel alig aludtunk mert fiacskánk ébresztőt fújt, így a reggeli úszásnak lőtek, mert hajnali kettő után fél hatkor volt kegyes visszaaludni, mi meg akkor kelhettünk volna hogy úszni tudjunk.) Reggeli után egyéb reggeli rutinok következtek. Ekkor Olivérünk jelezte hogy neki azonnal ki kell mennie a kutyusokhoz(hozta vadonatúj királykék gumicsizmáját). Kiment. Én fagyos-szentként az ajtóból lestem mit alkot. Magyarázott a kutyáknak, sétált egy kört, motorozott is egyet, majd bekéreckedett. Ez az idő épp elég volt arra, hogy anyukámmal megértekezzük, hogy semmi kifogásom azellen, hogy Olivért is elvigye magával a bevásárló körútjára. Még az előkészületeket is megejtettem, mert hát a biztonságos utazáshoz kell némi óvintézkedés(értsd: Spár, CBA, turi körút a városközpontban:D). Udvarról bejövet a remek babakocsis kaland hírével vártuk a fiúcskát, aki lelkesen ült be hintójába. Cipőcsere, extra sapka, a kapucin alá, egy kabát ha nagyon hidegre fordulna az idő, és indulás. Remek, én meg indultam kipakolni a szekrényét. Egy vagon ruha kerütl a kicsi kategóriába, és így gond nélkül befért minden szépen sorjában, ahogy annak lennie kell.Zónafeladatként mára a sajtá ruháim rendbetétele következett volna, ebben a dologban addig jutottam, hogy megcsináltam a helyet azoknak a holmiknak, amiknek a helyére majd a ruháim egy része fog kerülni... ennél többre nem futotta az időből, mert megérkezett a bevásárló különítmény a városból, és altatás következett.
Minden lemaradásnak dacára elégedett vagyok, a lakás szép, és ma is történt előrelépés. Mi mást kívánhatnék?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Gondolataitok: